Haemus

A Haemus folyóirat csak egy a Magyarországon, Bulgáriában vagy a világon megjelenő sok folyóirat közül. Egy kis közösség erőfeszítése, hogy tudtára adja a világnak létezését és azon törekvését, hogy megértse saját magát, az őt körülvevő világot, hogy annak részévé váljon és befogadja azt saját magába. Ilyen pillanatokban szinte hagyomány egy kiadvány egyediségéről beszélni. Én mégis inkább arról szeretnék szólni, mennyire mindennapos és természetes ez számunkra. Nekem a Haemus azokat az embereket jelenti, akik készítik és olvassák, a számos találkozót írókkal, fordítókkal, művészekkel, tudósokkal, a fotóművészeket, a tanácsadókat, olvasókat jelenti, mert mindegyikük adott nekem valamit, arra késztettek, hogy elgondolkodjam, hogy új módon, más szemszögből nézzem a világot. A Haemus köre nagyon kicsi – ha a szerkesztőség tagjainak számára gondolunk és nagyon nagy – ha azokat az embereket tarjuk szem előtt, akikhez eljut. Néhány hónapja már az Interneten is – itt a lehetőségek tényleg határtalanok. Néhány alkalommal már őszintén meglepődtem, hogy a Haemus oldalain megjelent szövegek és illusztrációk hogyan járják be napok alatt a világot. Az elmúlt évek alatt sokan dolgoztak velünk – írók és költők, fordítók, bölcsészek, etnológusok, szociológusok, különböző területeken tevékenykedő tudósok, bolgárok és magyarok közösen, Magyarországon és Bulgáriában vagy a világ különböző részein élő bolgárok – nem is tudnám mindegyiküket felsorolni. Ők jelentik a mi gazdagságunkat – a mi kis, de igen nagy közösségünket. Néhány napja, az Interneten keresgélve találtam egy hasonló nevű kiadványt, a Haemus című, kultúrával és hagyománnyal foglalkozó román-albán kétnyelvű folyóiratot. Még a névben sem vagyunk az egyetlenek. De ez nem hogy nem keserít el, hanem megerősít abban a hitemben, hogy az erő nem mindig az egyediségben rejlik. Sőt! Ez inkább egy adott kultúrkörbe való bekerülésnek, magunk, egy nagy kultúrközösség részeként való, megélésének eredménye. Számomra fontosabb, hogy a létező, örök dolgokat saját prizmánkon keresztül szemléljük és így mutassuk meg a világnak. Minden ember világa egyedi, minden közösség élete megismételhetetlen. A Haemus folyóirat, ahogy más kiadványok tucatja is, megpróbálja megérteni ezt a megismételhetetlenséget és átadni azt kortársainak és az utána jövő nemzedékeknek. 15 év elteltével úgy vélem, hogy sokkal értékesebb a folyóiratunk számára az, ami összekapcsolja őt a társaival és hasonlóvá teszi hozzájuk, mint az, ami elválasztja tőlük. A folyóirat különböző szakaszokon ment keresztül, ezekben más és másféleképpen árnyaltunk a hangsúlyokat. Ma úgy érzem, hogy az az erőfeszítés a legfontosabb, hogy a kiadvány a közösségünkben, Bulgáriában, Magyarországon vagy Európában minket körülvevő események ritmusában lüktessen. Az az igyekezete, hogy vékony fonalakat fonva, révet találjon a két nép között, mert az egység útjai nemcsak a széles autópályákon és a sok pénzbe kerülő betonhidakon át is vezetnek. És ezeket a vékony fonalakat, amelyek szeretettel és gondoskodással készülnek, gondosan összesodorjuk, hogy erős gajtan váljon belőlük. A gajtan, a paszomány, a bolgár népviselet eleme, egy egyszerűen összesodort fonálé, fekete vagy fehér, amely tökéletes egyszerűségével a klasszikus tisztaságot és finomságot hangsúlyozza a bolgár ember mindennapjaiban. Azt szeretném, ha a Haemus, ha a mi folyóiratunk is ezt sugározná. A Haemus folyóirat szélesebb körben való megismertetéséhez nagyban hozzájárultak olyan kezdeményezések, mint például a Bolgár kalauz. Ebben bolgár és magyar írók vettek részt, ők Kosztolányi Dezső azonos című novellája alapján írtak rövid műveket. De meg kell említenem a Malko Teatróval végzett közös munkát is – magyar költőnők verseinek lefordítása bolgár nyelvre, és ennek eredményeként színház Babilon 2005 című előadása. A projekt megvalósítására Bulgáriában került sor, ott jelent meg a 22 bolgár és magyar költőnő verseit tartalmazó antológia. Így a Haemus folyóirat nemcsak az író vagy olvasó emberek klubja, hanem mindazoké is, akik különböző hatásokon keresztül érintkeznek vele. Ez természetesen az összes kulturális intézményünkre is vonatkozik, mert szimbiózisban léteznek, és a különböző művészetek sokszínű nyelve a belőlük születő együttműködés megérint minket. Ezek az alkotói műhelyek különleges jelentőséggel bírnak minden közösség életében. A kultúra minden eleme fontos alkotórésze a folyóiratnak – a zene és a tánc, a hagyomány és a hit, az élő szó és a közösség szelleme. A leírt szó rögzíti ezeket a jelenségeket, és más dimenzióba helyezi őket. Így nem csak a pillanat, az egyes emberek vagy emberek egy csoportja számára lesznek hozzáférhetőek. A leírt szó által az ember a tőle időben vagy térben messze bekövetkező események, érzések, élmények részesévé válik. Büszke vagyok arra, hogy a bolgár közösség már 25 éve fenntartja a párbeszéd és a kulturális érettség ezen formáját, amely már nemcsak a múltja és jelene, elválaszthatatlan részét képezi, hanem jövője is.

Kjoszeva Szvetla

TÁMOGATÓK

A Haemus 2017/01 számának kiadását támogatta: