Toma Visanov köre Magyarországon

 

Nagy Marta

 

Toma Visanov köre Magyarországon

 

(Bolgár ikonfestők a 18. századi Magyarországon)

 

 

A budai szerb egyházmegye jurisdictioja alá tartozó budakalászi templom 1752-ben épült, Gábor arkangyal tiszteletére szentelték föl. A templom ikonosztázionjának képi díszítései – Dinko Davidov szerb kutató szerint – a 18. század végén készültek. A Bolgár Tudományos Akadémia munkatársa, Elena Genova 1995-ben írott tanulmányában kifejti, hogy a budakalászi ikonosztázion tábláit Toma Visanov bolgár ikonfestő festette. Mi magunk korábbi munkánkban ezt az állítást feltételesen vettük át

 

A budakalászi ikonosztázion 38 festett kompozíciót tartalmaz, melyeket négy sorban helyeztek el. A trónusikonok sorába négy táblát, a második, vagyis az Ünnep-sorba 12 táblát, középen egy nagyobb méretű Újszövetségi Szentháromság-ikonnal, a harmadik, azaz az Apostol-sorba 10 táblát, helyeztek, két apostolkép pedig fölkerült a negyedik sorba, amelybe még a kereszt és további négy tábla jutott.

 

A táblák jelenleg nem eredeti, 18. századi állapotukban szemlélhetők. Károlyi Györgyi restaurátor megállapítása és szíves közlése nyomán tudható, hogy a képeket az állványzattal együtt a 20. század elején festették át. Ez az átfestés – a vastag lakkréteggel együtt – olyan erőteljes, hogy az eredeti festékréteget teljesen befedi. Az 1970-es években az újvidéki Matica Szrpszka Képtárának restaurátora egyetlen képet, a Jézus megkeresztelkedése kompozíciót letisztította, de az átfestéseket nem szedte le. Károlyi Györgyi arra is utalást tett, hogy bár az átfestés igen erőteljes volt, ez a művelet az eredeti ikonográfia nyomán, annak megváltozatása nélkül történt. Mindebből számunkra az következik, hogy a budakalászi táblák mesterének kilétére vonatkozóan teljes bizonyossággal csupán az alkalmazott ikonográfiából vonhatunk le következtetéseket. A megfeleltetéshez szükséges összes többi szokásos képi elem (ecsetkezelés, színek, arckarakter, kéztartás, drapéria-formálás stb.) csak feltételesen alkalmazható.

 

Megjegyzendő, hogy a táblák jelenlegi állapotában nem határozható meg készítésük eredeti technikája. Annyi bizonyos, hogy a festő fára dolgozott. Az olajos átfestés takarhat temperát – erre enged következtetni az Újszövetségi Szentháromság-tábla felhőgyűrűin a temperafestésre utaló repedéshálózat –, de lehet kevert technika is, azaz tempera és olaj elegye.

 

A jegyek azonosításához a legkézenfekvőbb és leginkább szokásos megoldás az egyházközség archívumában a mesterrel őrzött szerződés lenne. Ilyen szerződés, vagy bármiféle egyéb utalás az egyházközségi iratokban – tudomásunk szerint – sajnálatos módon nem áll rendelkezésre.

 

Toma Visanov személyéről, életéről a kutatás keveset tud. Nem ismeretes egyetlen szignált munkája sem. Annyi bizonyos, hogy igen különböző alkotásokat tulajdonítanak a keze munkájának. Ezek között vannak olyanok, amelyek erőteljes barokk-rokokó hatás alatt készültek (Isten Anyja a Gyermekkel angyalokkal és szentekkel, 1790 körül – 1. kép), vannak továbbá jóval konvencionálisabb munkák (Mária megkoronázása-falkép, Rila, 1811. – 2. kép), és barokk hatást tükröző ikonok (Jézus születése, 18–19. század – 4.2. kép). Szemmelláthatón a Visanovnak tulajdonított munkák különböző mesterek keze nyomát tükrözik. Az alkalmazott ikonográfia és egyéb jegyek (például arany fényvonalkák) tekintetében azonban a művek egy része hasonlóságot mutat. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a Toma Visanov név nem egy mestert, hanem egy festőkört takar. Ismeretes, hogy Toma Visanov dolgozott a fiával, Dimitárral és unokájával, Szimeonnal is.

 

Budakalászon a Királyi ajtó északi oldalán látható az Isten Anyja a Gyermekkel-tábla (3.1. kép). A kép nem egészen hagyományos bizánci ikonográfiát követ. Mária teljes alakosan jelenik meg felhőkön állva, amint bal karján tartja a Gyermek Jézust. Mária alul kék színű khitont, ezen stilizált ornamentikával gazdagított aranyszegélyes bordó maphorinont visel, az öltözet a bizánci ikonográfiához igazodik. Jézus jobbjával áldást oszt, baljában a világmindenséget szimbolizáló gömböt tartja.

 

Hasonló kompozícióban jelenik meg Mária az Isten Anyja a Gyermekkel, angyalokkal és szentekkel képen (3.2. kép). Mária beállítása, öltözéke, annak színei, díszítményei, a három csillag (melyek közül a fejtetőn lévő csillag a budakalászi táblán majdnem teljesen le van festve) hasonló. Megegyezik a maphorion redőzete, ahogyan a bal karon aláomlik, vagy a mód, ahogyan alul a lábfejen eloszlik stb. Azonos a két táblán Mária arckaraktere, jellegzetes az alul kissé elkeskenyedő áll, ami a budakalászi táblán kissé „ki van javítva”.

 

A budakalászi ikonfal Ünnep-sorában került elhelyezésre a Jézus születését ábrázoló ikon (4.1. kép). Középpontjában balról Mária áll, amint lepedőn kissé megemeli, és József felé fordítja a Gyermeket. Mária mellett egy idősebb pásztor térdel, mögötte az ökör és a szamár, József mögött egy fiatalabb pásztor áll, az előtérben a Jézusra utaló bárányka, ami tartozhatna a pásztorokhoz is, de itt – kiemelt helyzetéből adódóan – egyértelmű az áldozat Jézusra utaló jelképes értelme. Fönt felhőgyűrűben a csillag és két szárnyas angyal tekerccsel jelenik meg.

 

Alapelemeiben hasonló a bobosevói Jézus születése ikon (8. kép) kompozíciója is: Mária a Gyermekkel, József a két pásztor, az ökör és a szamár, a két angyal a csillaggal. Itt azonban a szereplők statikusabbak, de nem annyira mint a hagyományos ikonfestészetben. Bizáncias elem a háttér barlangja, a háromkirályok megjelenítése, a bárány hiánya, továbbá Mária és József térdelő testhelyzete. Barokkos motívumképpen a jelenet mozgalmasságát fokozzák, a fölső harmad felhőgyűrűi. A kompozicionális elemek és elrendezésük tehát hasonló a két táblán, a budakalászi jelenet barokkos, a bobosevói konvencionálisabb, de a barokk hatásoktól ez sem mentes.

 

Amennyiben feltételezzük, hogy Toma Visanov megfordult Budakalászon, életútján rekonstruálni lehet a budakalászi munka elvégzésének az időpontját. A szakirodalom szerint Toma Visanov 1780–81 között a szerémségi Karlócán tartózkodott. Minden bizonnyal az ottani szerb környezetben került kapcsolatba a budakalászi egyházközséggel és kaphatta a fölkérést. A fölkérésre Visanov megfestette – egy másik festő, talán tanítvány közreműködésével – a budakalászi táblákat az 1780-as évek végén. Vagy maga Visanov, vagy a körének tulajdonított festők valamelyike. Annyi tűnik nagyon valószínűnek, hogy az a festő, aki az Isten Anyja a Gyermekkel, angyalokkal és szentekkel képet festette, dolgozott Budakalászon. További kérdés, hogy ez a mester hogyan kapcsolódik a bobosevói ikonok festőjéhez, illetve a rilai Isten Anyja oltalma-templom falképeinek (1811) az alkotójához.

 

A budakalászi táblákról Dinko Davidov azt is megjegyezte, hogy azok a neves szerb festő Teodor Kračun stílusához közel álló manírban készültek. A szerb kutatás Teodor Kračunt az ún. „átmeneti korszak”, vagyis a szerb egyházművészet nyugatias – főképpen barokk-rokokó – hatásokat befogadó időszakának a festőjeként tartja számon. Mint Miroslav Timotijević professzor rámutatott, a karlócai mester, Teodor Kračun festészetében a kijevi barlangkolostori festőiskola barokkos, de alapjaiban keleti művészeti stílusát ötvözte a bécsi Művészeti Akadémia barokkos formanyelvével. Ez megfigyelhető a budakalászi mester tábláin is. Munkái egyrészt alapjaiban bizánci ikonográfiát követnek, például az Úr színeváltozása kompozíció, de megjelennek közöttük olyanok is, amelyek a barokk beszüremkedésével tűntek föl a kijevi műhelyben, ilyen a nyugati előkép nyomán készült Jézus Krisztus föltámadása, vagy az Újszövetségi Szentháromság ikon. Sőt, a keleti szláv hatást bizonyítandóan olyan ikonográfiát is alkalmazott a festő, melyet jellegzetesen keleti szláv környezetben kedveltek, a Balkánon kevésbé, ilyen a Jézus körülmetélése jelenet. Másrészt, a budakalászi képeken még átfestett állapotukban is jól láthatóak a barokkos elemek, élénk, mozgásban lévő, patetikusan gesztikuláló alakok, tájképi motívumok, gomolygó felhőgyűrűk stb.

 

A budakalászi festő azonban nem epigonja Teodor Kračunnak. Mint Elena Genova leírja Toma Visanov egyéni stílust alakított ki, melyet a szereplők arckaraktere tesz jellegzetessé, kissé tojásdad fejek, erőteljesen előreugró homlokkal, kicsi, enyhén pisze orrokkal, nagy, melegbarna szemekkel, kiugró szemöldökkel, kicsiny keskeny ajkakkal. Jellegzetes a testalkat is: kissé elnyújtott forma, enyhén kidomborodó has.

 

Toma Visanov festőköréből kikerült táblák nem csak a budakalászi szerb templomban lelhetők föl. A budapesti Petőfi téri magyar ortodox Nagyboldogasszony-székesegyházban őriznek 23 Ünnepeket és Szenteket ábrázoló-ikont, valamint egy Világuralkodó Krisztus és egy Tebenned örvendezik ikont, valamennyi alkotás restaurált. Az Ünnep-sorhoz tartozó hat darab a kecskeméti Ortodox Múzeumba került, és ugyanide származott még tíz Apostol-kép a három táblából álló Golgota-kereszt kompozícióval együtt. A nyíregyházi magyar ortodox egyházközségbe is került egy tábla, mely Szent Szpiridont és Szent Eftimioszt ábrázolja. (A pesti szerb templomban is őriznek még egy nagyméretű, görög felirattal ellátott, restaurálatlan Isten Anyja megkoronázása szentekkel táblát). Az olajjal fára festett 43 tábla jó része egy együttes részét képezte. Az Apostol-képek a Golgota-kereszt kompozícióval, a Világuralkodó Krisztus és az Ünnep-ikonok minden bizonnyal egy ikonosztázionhoz készültek. Kérdés, hogy hol állhatott, hová szánták ezt az ikonosztáziont? Minthogy a pesti szerb templomban föllelhető tábla kivételével az összes többi a pesti Petőfi-téri templomban őrződött meg, s görögül feliratozták őket, a kérdésre a választ is itt, a valamikori macedovlach-görög alapítású egyházközség, a macedovlach-görög megrendelők házatáján kell keresnünk.

 

A pesti macedovlach és görög lakosok 1791. október 19-én kérvényt intéztek a Helytartótanácshoz, melyben kifejtették, hogy bár megkapták az engedélyt az állandó görög nyelvű liturgiára, mégsem tudják bevezetni, mert az istentiszteletre nincs helyiségük. A templomépítés elkezdődött ugyan, de sokáig fog tartani. Hogy a lelki vigaszt ne kelljen nélkülözniük, engedélyt kérnek az egyházközség Galamb utcai házában kápolna létesítésére. A Helytartótanács 1791. október 21-én (20073 sz. alatt) engedélyezte a kápolna létesítését, mely hosszú időn át, majdnem tíz évig szolgált a macedovlachok és görögök istentiszteleti helyéül.

 

Ennek alapján feltételezzük, hogy a Visanov-körből kikerült művek a pesti görög közösség Galamb utcai kápolnájába készültek az 1790-es években. A képbe beleillik a pesti szerb templomban marad Visanov munka is. A pesti görögök ugyanis a Galamb utcai kápolnájuk létesítése előtt a pesti szerb templomba jártak istentiszteletre, elképzelhető, hogy az itt őrzött tárgy volt Visanov bemutatkozó darabja a számukra. Feltételezhető, hogy a pesti görögök a budakalászi szerbekkel a pesti szerb egyházközség közvetítésével jutottak kapcsolatba.

 

A pesti munka elkészítése idejének is helye van az Elena Genova által fölvázolt Visanov-életútban. Eszerint Toma Visanov 1790 körül tért vissza bolgár földre. A pesti táblákat a budakalászi táblák elkészítését követően, hazatérése előtt az 1790-es években festette.

 

Minden bizonnyal trónusikonként szolgált a Világuralkodó Krisztus ikon (5.1. kép) melyen Jézus Krisztus frontálisan áldásosztó kézzel, baljában a világmindenséget szimbolizáló gömbbel jelenik meg. Öltözete díszes, mellette két teljes alakos, kisebb léptékű angyal jelenik meg, ami jellegzetes kompozíciós megoldás a kör munkáin. Jézus Krisztus arckaraktere, kicsit idősebben, a budakalászi Újszövetségi Szentháromság tábla (5.2. kép) Krisztus arcát idézi, míg például öltözetének díszítményei a kartusos Mária és a budakalászi Mária öltözetének a díszítményeire emlékeztetnek..

 

Emellett – a feltehetően vezető mester mellett – a pesti templomban dolgozott még két festő. Egyikőjük ecsetje alól került ki a Jézus megkeresztelkedése tábla (6.2. kép). Igen tanulságos ennek összevetése a Visanovnak tulajdonított hasonló ikonográfiájú művekkel, vagyis a budakalászi (6.1. kép) és a bobosevói (6.3. kép) táblákkal.

 

Alapelemeiben a táblák hagyományos késő bizánci ikonográfiát követnek, melynek komponensei: Jézus, Keresztelő János, angyalok, égi megnyilatkozás (vagyis az Atya és a Galamb), valamint tájképi motívumok.

 

 

– Jézus öltözete, kezének mellén keresztbe tett mozdulata, testének hajlása azonos a táblákon, a hajlás hol erősebb, hol pedig gyengébb.

 

– Keresztelő János alakja, öltözete, ennek színei azonosak a három képen, de a bobosevóin kezébe kereszt került.

 

– Angyalok: a budakalászi és a bobosevói táblán egységes csoportot képeznek, a pesti kompozícióban két csoportra osztotta őket a festő (János mellé is került egy angyal), de a bal oldali csoportban a jobb oldali ugyanúgy hajlik társa felé, mint Budakalászon. A pesti képen sokkal mozgalmasabb az angyalok alakja, mint akár a budakalászi, akár a bobosevói ikonon. Különbség viszont, hogy a pesti angyal másképpen tartja kezében Jézus számára a köpenyt, mint a másik két kép angyalai.

 

– Tájképi elemek: a Jordán-motívum azonos, de a budakalászi ikonon balról, a pestin mindkét oldalon fenyőfák jelennek meg.

 

– Égi megnyilatkozás: a budakalászi táblán az Atya félalakosan fehér felhőgyűrűben, a pestin teljes alakosan, alatta a Szentlélek-Galambbal pirosas felhőben más színű öltözetben jelenik meg, míg a bobosevói ikonon csak a Szentlélek-Galamb tűnik föl pirosas felhő által övezve.

 

 

A három kompozíció közül leginkább hagyományos a bobosevói, de ez sem érintetlen a barokk hatásoktól (ilyen például a teljes felső harmadot beterítő felhőgyűrű). Leginkább mozgalmas a pesti kompozíció, melyet fokoznak az öltözékeken fölvillanó arany fényvonások.

 

Ami az ikonográfiát illeti, a három tábla összevetése arra enged következtetni, hogy Toma Visanov magyarországi köre, sőt a bobosevói festő is egyazon mintakönyvből dolgozott, mely létezhetett materiálisan, de élhetett csak elviekben, szóbeli megállapodás alapján. Az ebben szereplő ikonográfiát minden bizonnyal a vezető mester, Toma Visanov határozta meg. A három példa tanúsítja, hogy a festőkör tagjai alapvetően tartották magukat a közös ikongráfiai csomaghoz, de bizonyos módosításokat tetszésük szerint belevittek.

 

Toma Visanov körének pesti munkái a görögországi szereszeik mellett az egyedüli görög feliratos táblák a kör ouvre-jében.

 

A Visanov-kör magyarországi darabjai – a kutatás jelenlegi fázisában, a táblák egy részének tisztítatlan állapotát figyelembe véve – három mesterhez köthetők. Az egyik – a legjobb – festő dolgozott Budakalászon, ő készítette a főbb ikonokat, a trónusikonokat, az Újszövetségi Szentháromság kompozíciót és például a pesti templom Világuralkodó Krisztus ikonját. A már korábban fölsorolt sajátosságok mellett jellemzi ezt a festőt a manierisztikusan fölvillanó arany fényvonások alkalmazása. Ha elfogadjuk, hogy a Bulgáriában lévő Isten Anyja a Gyermekkel, angyalokkal és szentekkel-ikon Toma Visanov keze munkája, úgy a most fölsorolt táblák is az ő ecsetje alól kerültek ki.

 

Egy másik, kevésbé ügyes festő – aki ugyancsak alkalmazta az arany fényvonalkákat, dolgozott Budakalászon – az Ünnepeknél például – és Pesten is, az itt bemutatott tárgyak közül az ő kezemunkája a Jézus megkeresztelkedése tábla. Pesten egy harmadik festő is tevékenykedett, ő volt a csoport legkevésbé ügyes tagja, az ő ecsetje alól kerül ki például a Jézus Krisztus feltámadásá-t ábrázoló kép.

 

Toma Visanov körének erősen barokkos hangvételű magyarországi munkáira érdemes a megrendelők oldaláról is egy pillantást vetni. Annak oka, hogy a budakalászi szerb közösség Visanov barokkos manírját választotta, a felső szerb egyházi vezetés nyugati barokkot támogató irányvonala az oka. Ez a vezetés úgy tartotta, hogy a nyugati környezetbe került szerbek csak abban az esetben tarthatják meg identitásukat, ha alkalmazkodnak a környező kulturális közeghez.

 

Más a helyzet a pesti macedovlach-görög közösséggel. Esetükben a nyugati barokk felé való fordulás erőteljes asszimilációjukra enged következtetni. Mindemellett észre kell vennünk azt is, hogy mind a budakalászi, mint a pesti közösség kisméretű táblákat készíttetett, ami a korban divatos, hatalmas barokk ikonfalak elsősorban dekoratív célokat szolgáló nagyméretű tábláival ellentétben az óhazai hagyományokat idézi.

 

 

Toma Visanov körének magyarországi munkái jól példázzák, hogy a diaszpórabeli művészetek tárgyait nemcsak művészettörténeti megközelítésből érdemes vizsgálni. Ezek a művek kvalitásosságuk mellett vagy éppen annak ellenére más, a diaszpóra szempontjából fontos történeti, kultúrtörténeti vagy egyháztörténeti információk hordozói. Visanov körének tevékenysége többek között utal például a 18. századi magyarországi ortodox diaszpóra különböző nemzetiségű tagjainak, nevezetesen a szerb-macedovlach-görög közösségek szoros kapcsolatára, mely a bolgár származású festő alkalmazásával a bizánci korban nagyon élő ortodox ökumené 18. századi továbbélését jelzi.

 

 

Illusztrációk

 

1. Isten Anyja a Gyermekkel, angyalokkal és szentekkel. Ikon. 1790 körül. Magántulajdon, Szófia

 

2. Isten Anyja megkoronázása. Falkép. 1811. Isten Anyja oltalma-templom, Rila

 

3.1 Isten Anyja a Gyermekkel. Trónusikon. 1780-as évek vége. Gábor arkangyal temploma, Budakalász

 

3.2 Isten Anyja a Gyermekkel, angyalokkal és szentekkel. Ikon. 1790 körül. Magántulajdon, Szófia. Részlet

 

4.1 Jézus születése. Ikon. 1780-as évek vége. Gábor arkangyal temploma, Budakalász

 

4.2 Jézus születése. Ikon. 18-19. század. Alexandriai Szent Atanáz-templom, Bobosevo

 

5.1 Világuralkodó Krisztus. Ikon. 1790-es évek. Nagyboldogasszony-székesegyház, Budapest

 

5.2 Újszövetségi Szentháromság. Ikon. 1780-as évek vége. Gábor arkangyal temploma, Budakalász. Részlet

 

6.1 Jézus megkeresztelkedése. Ikon. 1780-as évek vége. Gábor arkangyal temploma, Budakalász

 

6.2 Jézus megkeresztelkedése. Ikon. 1790-es évek. Nagyboldogasszony-székesegyház, Budapest

 

6.3 Jézus megkeresztelkedése. Ikon. 18-19. század. Alexandriai Szent Atanáz-templom, Bobosevo

 

Ez a tanulmány annak az előadásnak az átdolgozott változata, mely a magyarországi bolgár ortodox egyház, a Bolgár Kulturális Fórum, a budapesti Bolgár Kulturális Intézet és a Voszkreszenije Közhasznú Alapítvány által támogatott Toma Visanov és köre a XVIII. századi Magyarországon című kiállításhoz kapcsolódó tudományos konferencián hangzott el a Bolgár Kulturális Intézetben 2008. november 21-én.

 

 Давидов, Д., Споменици Будимске Епархије, Београд, 1990, 321.

 

 Давидов, Д., Споменици Будимске Епархије, Београд, 1990, 321.

 

 

Генова, Е., Мастер икон иконостаса церкви „Архангел Гавриилл” Будакаласе. In Poszbizánci Közlemények II. (1995), szerk. Nagy M., 134-140.

 

Nagy M., A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei I. Ikonok, ikonosztázionok, Debrecen, 1998, 127-131.

 

 

Hasonló a díszítménye a pesti templom Világuralkodó Krisztus ikonon Krisztus öltözetének (12. kép).

 

Генова, Е., Тома Вишанов – Молера, Първият и последният бароков иконописец на българския XVIII и XIX век. In Toma Visanov köre Magyarországon a XVIII. században. Bolgár Kulturális Fórum, 2008, 4.

 

Давидов, Д., Споменици Будимске Епархије, Београд, 1990, 321.

 

Tимотијевић, M., Српско барокно сликарство. Нови Сад,1996, 455.

 

Генова, Е., Мастер икон иконостаса церкви „Архангел Гавриилл” Будакаласе. In Poszbizánci Közlemények II. (1995), szerk. Nagy M., 136..

 

Nagy M., A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei I. Ikonok, ikonosztázionok, Debrecen, 1998, 131. 213. lábjegyzet

 

 

A tábla fölső egységében látható a Mária megkoronázása-jelenet és négy félalakos evangélista, az alsó egységben pedig Szent Miklós és Szent Athanásziosz főpapként, valamint Szent Konsztantinosz és Szent Heléna kereszttel. T. Visanov általunk ismert görög feliratos munkái közül ez tűnik a legkvalitásosabbnak.” In Nagy M., A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei I. Ikonok, ikonosztázionok, Debrecen, 1998, 129. 209. lábjegyzet

 

Nagy M., A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei I. Ikonok, ikonosztázionok, Debrecen, 1998, 127. 204. lábjegyzet.

 

 

Füves Ö., A pesti görög templom építéstörténete, in Építés-Építészettudomány VII. 1–2-, Budapest, 1975, 161.

 

 

 Füves Ö., A pesti görög templom építéstörténete, in Építés-Építészettudomány VII. 1-2, Budapest, 1975, 153-170.

 

Megjegyzendő, hogy a pesti macedovlach-görög közösség kapcsolata a budakalászi szerbekkel későbbiekben is megmaradt, erre utal a budakalászi templomban őrzött Szent Sír, mely ugyannak a Jankovicz Miklós naxoszi faszobrásznak a munkája, aki 1800-ban a pesti görög templom ikonosztázionját megfaragta.

 

Генова, Е., Тома Вишанов – Молера, Първият и последният бароков иконописец на българския XVIII и XIX век. In Toma Visanov köre Magyarországon a XVIII. században. Bolgár Kulturális Fórum, 2008, 4.

 

Tимотијевић, M., Српско барокно сликарство. Нови Сад,1996, 454.

 

A magyarországi macedovlachok és görögök beolvadása a Hűségeskü letételét, azaz 1774-et követően kezdődött meg. A rendelet ugyanis letelepedésre kényszerítette ezeket a népcsoportokat, kapcsolatuk az anyaországgal nagyon meglazult.

 

 

 

HUBG