A cirill ábécé mint írás és titkosírás

Hriszto Trendafilov
A cirill ábécé mint írás és titkosírás

Az a körülmény, hogy a cirill írás Bulgária uniós csatlakozása után az Európai Unió harmadik hivatalos ábécéjévé válik, nem adhat tápot a patetikus nemzeti felbuzdulásnak, a harsány „Cirill írás! Cirill írás!” üdvrivalgásnak. Ezzel a lépéssel tulajdonképpen természetes módon helyreáll a civilizációs kontinuitás, amelyet oly sokszor megsértett a Történelem durva beavatkozása, egyszer bizánci, másszor ázsiai, de leggyakrabban balkáni módon előre el döntve mindent.
A cirill írás mint grafikai rendszer létrehozásával, amely tiszta bolgár állami találmány a megnövekedett, túlsúlyban lévő szláv tömegek számára, valóban a harmadik írott civilizáció jut érvényre Európában a görög és a latin után. És ahogy tíz évszázaddal ezelőtt Bulgária bevezette a szláv világ más részeit is az írás világába, most is a cirill írás kódja révén segít a többieknek, hogy megfejtsék a Spengler óta hanyatló Európa, az európai népek már szentesített családjának titkosírását.
Úgy tűnik, érdemes megint a Történelemhez, a népek e botcsinálta tanítójához folyamodnunk, akinek a nevelési módszerei néha olyannyira kegyetlenek, hogy senki sem akar figyelni rá az óráin.
Ismeretes, hogy Konstantin-Cirill Filozófus alkotta meg az első szláv ábécét, a glagolita írást a moráviai és a pannóniai szlávok számára. Ezt az ábécét a két fivér tanítványai hozták magukkal Bulgáriába, s 885 után meleg fogadtatásra leltek az országban. De a nagyszabású elképzeléseket dédelgető, felvilágosult uralkodónak, Szimeonnak a bolgár trónra lépésével, a Bizánccal folytatott politikai versengés mellett (amely Aszparuh kán Balkán-félszigeti megjelenésétől datálódik) megszületik a birodalommal való kulturális versengés ötlete is. Simeon cár szimmetrikus mintákat állít szembe, amelyek pontosan utánozzák a birodalmi kulturális terjeszkedést, egyes esetekben pedig (ahogy Csernorizec Hrabar A betűkről c. értekezésében) nyílt emancipációra és szembenállásra törekszenek vele. De egy adott kulturális mintával való szembehelyezkedéshez először is nagyon jól kell azt ismerni. És ki más ismerné olyan jól Bizáncot, ha nem Simeon, aki 7-8 évet töltött a Konstantinápolyi Egyetemen, kitanulta a bizánci retorika, szillogisztika és diplomácia, valamint a különböző asszimilációs stratégiák finomságait. A nyugati szlávok földjéről áthozott glagolita írás, minden szakrális mivolta ellenére, amely megalkotójának szent dicsfényéből származik, bonyolultnak, nehezen elsajátíthatónak és a Bolgár Cárság előtt álló expeditív kulturális és politikai feladatokra alkalmatlannak bizonyul (ez általában véve jellemző az évszázados bolgár történelmi útra: a lemaradás és a késleltetett fejlődés hosszú időszakai a lefojtott energia rövid, de emlékezetes kitöréseivel pótlódnak; éppen ezekben a rövid kompenzációs rohamokban koncentrálódik minden nagy fejlemény a bolgár történelemben).
Az óbolgár cirill ábécé a görög unciális (hivatalos, ünnepélyes) írás 24 betűjéből áll, ez még 12 olyan betűvel egészül ki, amelyek azért kerültek megalkotásra, hogy visszaadják az óbolgár nyelv azon specifikus sajátosságait, amelyek nem jellemzőek a görögre. Az Кьм а, в, г, д, е, з, и, fita, i, к, л, м, н, kszi, о, п, р, с, т, у, ф, х, pszi és omega betűkhöz társul a б, ж, щ, ц, ч, ш, ъ, ь, ят, ю, ен és он (малка и голяма носовка).De felmerül a törvényszerű kérdés: pontosan mikor és ki alkotta meg a cirill írást? Az első szláv ábécé létrehozására eddig több mint 30 hipotézis létezik, amelyek közül még egyet sem fogadtak el véglegesnek és cáfolhatatlannak, a cirill írás megteremtéséről viszont jóval kevesebb feltételezés van. Ezek sem nem olyan hatásosak, sem nem jelentenek akkora szenzációt. Három tudományos irányzatba lehet csoportosítani őket.
1. Az a hipotézis, amely szerint a cirill írás 200 évvel a glagolita írás előtt jött létre, a VII. században, valószínűleg Kappadókiai Cirill keresztény misszionárius alkotta meg, aki a görög írást a Birodalomban élő kisázsiai szlávok szükségleteire alakította át. Ennek a hipotézisnek az egyik változata megerősíti azt, hogy ilyen proto- vagy előcirill írást használtak a bolgár szlávok is, jóval a két fivér missziója előtt. Ők a görög írást használták, amely az óhéber (szamaritánus) ábécéből vett betűkkel egészült ki. Valamilyen nagyon sajátos előcirill írásról kezdtek beszélni akkor is, amikor egy ukrán tudós megfejtett egy ábécét, amelyet a XI. században véstek a kijevi Szent Szófia-székesegyház falaiba. Ez az ábécé azonban 27 betűből áll, melyek kezdetleges módon és gyakorlatlanul vannak bevésve, ráadásul legalább 180 évvel Cirill és Metód után.
2. Az a felfogás, amely Konstantin-Cirillnek tulajdonítja mind a glagolita, mind a cirill írás megalkotását. A máig fennmaradt forrásokban azonban sehol nem említik, hogy Cirill két ábécét hozott volna létre. Miért is kellett volna a műveltséget és Isten igéjét egy második (tartalék?) ábécével terjesztenie, ráadásul egy, látszólag a göröghöz közel állóval egy olyan régióban, amely a római egyház igen erős befolyása alatt állt?
3. A harmadik hipotézis a cirill ábécé megalkotását a két fivér valamelyik tanítványa érdemének tulajdonítja – a görög írás adaptálásával, de a glagolita modellje alapján. Itt általában Ohridi Kelemen és Naum nevét említik, aki azonban nem akart hűtlen lenni tanítói ábécéjéhez és elhárította a módosítást, minek folytán a feladatot ifjabb társa, Konsztantin Preszlavszki kapta meg, aki mintha szervesebben írta volna be magát az új bolgár valóságba. Mérvadó források hiányában ezek a vélekedések a tudományos mendemondával határosak. Ami Kelement illeti, a Dimitar Hoamtian írta Rövid legendában valóban említés történik arról, hogy egyszerűbb írásmódot talált ki néhány betűre ahhoz képest, ahogy azokat Konstantin-Cirill elgondolta. Ez, különösen régebben, néhány szlavistát arra késztetett, hogy Kelemennek tulajdonítsák a cirill írást, sokkal valószínűbb azonban, hogy a fivérek legkiválóbb követője csak megváltoztatta a glagolita betűket, hogy tökéletesítse őket. Ma a Cirillel és Metóddal foglalkozó tudósok körében szinte teljesen ez az uralkodó vélemény.
Ismét visszatérünk Nagy Simeon cárhoz és szláv-bizánci birodalmának létrehozását célzó grandiózus programjához, amely a nagy kulturológus, Arnold Toynbee szavai szerint Nagy Sándor államához hasonló hellén csúcsállam. Az új, a göröghöz szembetűnően hasonló ábécének fájdalommentesen kellett volna becsatolnia a jelentős szláv tömegeket, amelyek hozzászoktak a görög írásbeliséghez a birodalom többi népével együtt. A cirill írásra való áttérés biztosította a lakosság gyorsabb és hatékonyabb írni-olvasni tanulását, és ennek megfelelően a fordítók, másolók és írók szükséges körének felkészítését, akik le tudták fordítani az ezeréves antik-bizánci irodalmi örökséget. Távlatokban ez az ortodox világ többi részének felvilágosítását is megelőlegezte. De kétségtelen, hogy a cirill írás eleinte adminisztratív-hivatali feladatokat szolgált. Először felváltotta a bolgár kormányhivatalokban a görög nyelvet és ábécét, majd fokozatosan kiszorította a glagolita írást is. A folyamatot nagyon megkönnyítette az a tény is, hogy a kán kancelláriájában is hagyományosan a görög nyelvet és írást használták szerződések és a pogány időkből származó protobolgár kőfeliratok készítésekor. Ez a hagyomány a kereszténység 864–866. évi felvétele után is folytatódik, idővel megjelennek a cirill betűs feliratok is. Ez a tény a legékesszólóbb bizonyítéka az adminisztratív célokra használt görög írásbeliség és a cirill írás folytonosságának. A hivatali írásként már régóta bejáródott cirill írás egyre határozottabban nyert teret a magas állami körök által is, feltehetőleg a Simeon által a birodalom felett aratott nagy győzelmek után, vagyis a 913–924 közötti időszakban. A glagolita írás Bulgáriában legalább a XII. századig, Horvátországban pedig még sokkal tovább fennmaradt. Bulgáriában azonban ritkán használták, reprezentatív alkalmakkor, és már inkább muzeális jellege volt.
Természetesen Simeon cár nem valósította meg és nem is tudta valóra váltani Konstantinápolyhoz fűződő álmait. Az ábránd mindössze öt évtizeddel a halála után (927) összeomlik. A két alkalommal bevett Preszlav, a civilizációs megalopolis romokban hever, Bulgária pedig a bizánci „jelenlét” láncait veszi fel. De megmarad a cirill írás, megmarad az egész rajta írt corpus, a könyvek sokasága. 988 után pedig a cirill írás válik azon kulturális hatás alapvető tényezőjévé, amelyet a politikailag megsemmisített, de szellemileg megőrzött Bulgária gyakorol először a Kijevi Oroszország felett – és egy új keresztény civilizáció születik:  az orosz. A nyugat-bolgár területek és az Athosz-hegyi kolostorok közvetítésével Szerbia is átvette a cirill ábécét és a cirill írással írt irodalmat. A XIV. században, amikor a második bolgár cárságot is eltörlik a föld színéről, Oláhországba és Moldáviába viszik át a bolgárok a cirill írás hagyományát, először a Dunától északra élő szlávokhoz, majd magukhoz a románokhoz is. Teljes öt évszázadon keresztül, 1859-ig a cirill írás ott hivatalos egyházi és adminisztrációs státussal rendelkezik.
A cirill írás az évszázadok során természetesen módosult, de  nem jelentős mértékben. A XV–XVI. században a nyomtatott (tipográfiai) cirill betűket az egyházi istentiszteleti könyvek mintájához igazították. A XVIII. században az első orosz cár, Péter utasítására kiöntötték az ún. orosz köznapi cirill írást – a fennálló hivatali-adminisztratív írásbeliség alapján. Az orosz köznapi cirill írás hatott a cirill írásnak a Balkán-félszigeti szlávoknál végbement fejlődésére is. A XIX. század második felétől napjainkig a régi szláv cirill betűk csak az ősi szláv írásos emlékek tudományos kiadványaiban használatosak. Az Orosz Birodalom szétesésével és a Szovjetunió megalakulásával bekövetkezett politikai változások után a cirill írás alapján a Szovjetunióban élő nem szláv népeknek és Mongóliának is készítettek ábécét. Előtte ezeknek a népeknek nem volt írásbeliségük a saját nyelvükön. Az 50 „cirillizált” nép között vannak az abházok, az azeriek, az altájiak, a baskírok, az eszkimók, a kazahok, a komik, az oszétok, a kurdok, a tadzsikok, a tatárok, a türkmének, a csecsenek, a csukcsok stb.
A cirill írással hoztuk létre a preszlavi civilizációt, a cirill írással maradtunk fenn mintegy 700 évi idegen uralom alatt, és vele lépünk be az Európai Unióba. Ránk is és cirill szimbólumainkra is újabb és újabb kihívások várnak: az angol nyelv természetes nyomása és a latin betűs írás, a globalizáció behízelgő agressziója. Egy évtizeddel ezelőtt egy ismert osztrák szlavista egyenesen azt javasolta, cseréljük le a cirill betűket latinokra, hogy megkönnyítsük vele csatlakozásunkat Európához . És bár az indítvány nem érdemelt különösebb figyelmet, a bolgár társadalom hatalmas felháborodása megmutatta, hogy a bolgárok őrködnek kulturális-történelmi szimbólumaik felett. Szeretnénk hinni, hogy a latin betűs írás annyira fogja Bulgáriát Európához fűzni, amennyire a cirill írás Európát hozzánk.

Genát Andrea fordítása

HUBG