Aktuális hírek

Bajza utca 44.

A hét végén hivatalosan is bejelentették, hogy meg kell válnunk a magyar állam tulajdonát képező Bajza utca 44. szám alatti épülettől.

A Hriszto Botev Bolgár Iskola 2011-ben történt bezárása után a bolgár állam visszaadta az épületet a magyar államnak. Közösségünk vezetői rengeteg erőfeszítést tettek, és a magyar féllel folytatott hosszas tárgyalások után sikerült elérniük, hogy vagyonkezelésbe kapjuk az épületet vagyonhasználati díj fizetése ellenében. Most a tulajdonos Magyarország Kormánya szeptember 10-én meghozott rendeletével újra birtokba veszi az épületet, de ellentételezésként biztosítja egy új bolgár oktatási és kulturális központ felépítéséhez szükséges összeget. Ezzel kezdetét veszi a magyarországi nemzetiségek legjelentősebb projektje. A Bajza utcai épülethez nagyon komoly érzelmi kapcsolat fűzi mind a Hriszto Botev Bolgár Iskola egykori növendékeit, mind pedig mindazokat, akik az elmúlt 50-60 évben ott dolgoztak és alkottak. Az utóbbi 10 évben nagyon sok minden történt az épület felújítása és tartalommal való megtöltése érdekében. Most lehetőségünk nyílik arra, hogy beteljesüljön a bolgár közösség régi álma, hogy megvalósuljon az a cél, amit még az egyesület 1914-es alapításakor tűztek ki – a Bolgár Iskolának Budapesten saját otthona lesz.

A közösség vezetőinek köszönhetően a magyar állammal lefolytatott tárgyalások eredményeképp a bolgár templom melletti üres telken, amely a Magyarországi Bolgárok Egyesülete tulajdonát képezi, megkezdődik a fent említett épületegyüttes építése, amely egy valóban modern oktatási és közösségi színtér. Helyet kap benne az óvoda, az iskola, a könyvtár, a bolgár galéria és a közösség többi intézménye. A felépítéséhez szükséges összeget a magyar állam biztosítja, ami egy hatalmas gesztus és a magyarországi bolgárok tiszteletének a jele.

Sokéves története alatt a Bolgár Iskola több különböző épületben működött Budapesten. Az új épületegyüttes megvalósulásával egymás mellé kerül az iskola, a templom és a művelődési ház – a bolgár szellemiség megőrzésének három legfontosabb központja, közösségünk három pillére.

MEGHÍVÓ - ПОКАНА

Ballagtak a nagyok,
vajon hová mentek?

A különböző ünnepek nagyon fontos iránytűk a kisgyerekek életében, segítik eligazodni őket időben és térben, lezárni és megnyitni korszakokat, biztonságot adnak a folyamatosan változó világunkban.

Ebben a nevelési évünkben a járvány megakadályozott sok közös programot, melyek között egyik legfájóbb, hogy a hagyományainkhoz híven nem tudtuk megemlékezni Szent Cirill, és Szent Metód ünnepéről. Az adventi újrahasznosított koszorúnkkal nyert hajókirándulás is elmaradt, nem kerülhetett megrendezésre a hagyományos évzáró, az állatkerti látogatás, a Hűvösvölgyben a kisvasúton természetismerti oktatás és vetélkedő.

Ezek mind megerősítettek bennünket abban a döntésünkben, hogy rendhagyó módon tegyük emlékezetessé a búcsút azon gyerekek számára, akik szeptember elsején átlépik az iskola küszöbét.

Hogyan tettük ezt, hogy ez a lehető legbiztonságosabb legyen a gyerekek és családjuk számára, és a búcsúzó ovisaink maradandó élményekben részesüljenek?

Nos, így ünnepeltünk mi:

Augusztus utolsó csütörtökén játékos óvodaudvari zsúrra hívtuk óvodánk minden gyermekét.

A szülők hangulatos dekorációval, terített asztallal lepték meg a gyerekeket, akik izgatottan bújtak ünneplőruhába, kukucskáltak ki már az ablakon, látva a színes zászlócskákkal, vidám lufikkal díszbe öltöztetett játszóterüket. Nem utolsó sorban pedig azokat a társaikat látták szívesen, akikkel hosszú hetek óta nem találkozhattak. Csillogó szemmel, széles mosollyal, sőt estenként meghatódva üdvözölték egymást. A szülők vigyázó, kíváncsi szemeikkel követték őket, az udvar kissé távolabbi zugából, betartva a járvány miatt igényelt távolságot.

A program versenyjátékokkal kezdődött. Volt zsákban-futás, labdaegyensúlyozás homokozó-lapáton, akadályverseny, páros lábon szökdelés labdával, lufi-lebegtetés, zsinórra fűzött sütemény falatozás.

Majd bolgár és magyar körjátékokkal, dalokkal köszöntöttük egymást, a szülőket.

A búcsúzó nagyokat ballagósapkával, és ajándékokat rejtő csomaggal leptük meg. Alexander pedig a felnőttek szemébe csalta a meghatottság könnyeit versével.

Végre pedig következhetett a gyerekek számára várva-várt party, a finomságok kóstolgatása. Meséljenek erről a képek is.

A “ballagásban” van egy népmesei elem is, hogy a gyerekek tarisznyájukkal, hamuba sült pogácsával indulnak el egy következő életállomás, a meghatározó iskola felé. Ahogy a mesék is átsegítenek az élethelyzeteken, fordulópontokon, úgy a ballagás is segít tudatosítani azt, hogy egy korszak lezárult, valami új kezdődik.

Köszönjük, hogy együtt ünnepelhettünk!